„HATÁRTALANUL” - 2019. ERDÉLY - A SZIGNUM 7. ÉVFOLYAM TOLLÁBÓL

2019. június 3-6.

Immár hetedik alkalommal sikerült elnyernie iskolánknak azt a lehetőséget, hogy külföldi, de magyarlakta területeket kereshessen fel a SZIGNUM éppen aktuális hetedik évfolyama. Június 3-án, hétfő reggel indultunk útnak, 38 diák és kísérő tanáraik – Etelka néni, Ildikó néni, Győrfiné Mónika néni, végül pedig jómagam, azaz Józsi bácsi. Négy napos erdélyi körutazásunk első megállója Nagyszalonta volt, ahová egy gyors határátkelés után jutottunk el. A megemlékezés koszorúival alaposan felszerelkezve értünk Arany János egykori szülőházához, ahol már vártak bennünket. A hely történetét figyelmesen hallgató diákok búcsúzásukkor koszorút helyeztek a magyar költőóriás egykori házának falára. Arany Családi kör című verséből oly ismert Csonka tornyot távolról szemlélhettük csupán, mivel éppen felújítás alatt állt. Máris robogott velünk tovább klímával felszerelt autóbuszunk, melyben a nyári hőséget nem szenvedtük meg. Máris közeledtünk a Partium központi települése, Szent László királyunk legkedvesebb városa, Nagyvárad felé. Az állatkert lakói nagy sikert arattak, az egzotikus tigris, a barnamedve család mellett talán a kecskesimogató volt a legnépszerűbb: - a kezdeti kölcsönös ismerkedés után együtt nyargalt a kifutóban kecskenyáj és SZIGNUM-os diákcsapat fel s alá. Esti szállást az Ifjúsági- és Sporttáborban foglaltunk magunknak, ahol finom vacsorával fogadtak bennünket. A szobák kiosztása után esti sétára indultunk, hogy Ildikó néni útmutatása szerint magunkba szívhassuk Nagyvárad irodalmi emlékekkel dúsított levegőjét és Ady Endre, Juhász Gyula szobrainak társaságában közös szavalással, koszorúzással tiszteleghessünk a város egykori géniuszai előtt. A kényelmes, tusolóval, illemhellyel ellátott szobák kényelmét az éjszaka során egyesek nem igazán értékelték, így aztán számukra kissé nehezen indult a második nap, melyen Erdély központjába, a hajdani ,,Kincses Kolozsvárra’’ vitt az utunk. Megérkezve a közel 325 ezres lélekszámú városba, melynek jelenleg kb. 50 ezer fő a magyar ajkú lakosa, bőséges ebédet fogyaszthattunk el. Az ebéd után frissítő sétánk a város melletti HoiaBiaciu, magyarul: Bácsi-erdőbe vezetett. Itt a leírások szerint több megmagyarázhatatlan jelenség történt az utóbbi évtizedekben. Tudósok is vizsgálják a történéseket, paranormális jelenségeket. Szerencsére mi a harmadik típusú találkozások helyett csupán az erdő árnyat adó fáival, énekes madaraival találkoztunk, de többet nem is igényeltünk. Gyalogtúránk a hajdani Fellegvárba vezetett, melynek romjai közül gyönyörű kilátás nyílott a hatalmas városra. Estefelé érkeztünk kolozsvári pihenőhelyünkre, a kétcsillagos Hotel Zimbruba. A négy emeletes szálloda szobáinak berendezése minden igényt kielégített, a személyzet nagyon kedvesen fogadott bennünket, magyarul, angolul beszélhettünk velük, de ha meg is akadt volna a kommunikáció, egy kölcsönös, kedves mosoly mindent megoldott. Kirándulásunk harmadik napján a tanárok versenyt hirdettek a szoba-csapatok között. A ,,Kirándulási KI MIT TUD’’ szárnyakat adott a diákok figyelmének, melyre szükség is volt, hiszen ekkor csodálhattuk meg Kolozsvár központjában a város jelképének is számító Mátyás király szobor-csoportot. A monumentális alkotás megkoszorúzása után meséket gyűjtöttünk a nagy királyról, valamint Józsi bácsi szabadtéri előadása után lehetőség nyílott rá, hogy többen is megcsillanthassák történelmi tudásukat. Ezután a híres Botanikus kert trópusi növényvilágában bolyongtunk, felfedezve és megtapasztalva mindazokat a növényeket, melyeket eddig csupán a biológia tankönyv lapjain láthattunk. Hunyadi Mátyás nem volt hálátlan természetű. Mindez kiderült a diákok számára is, a király szülőházában tett látogatás során. A ház hajdani gazdájának, a fogadósnak és családjának egész életre szóló adómentességet adott jutalmul, cserébe azért, mert gondját viselték a várandós Szilágyi Erzsébetnek, Mátyás édesanyjának. Hosszú séta várt még ránk, amíg a Zimbru Szállodába érkezhettünk. Szerencsére azonban megpihenhettünk ferences- illetve ortodox-templomban is, érzékelve és megélve is Kolozsvár sokszínűségét a vallás tekintetében is. Utolsó napunkon hosszú út várt ránk Déváig, hogy végre átadhassuk a Böjte Csaba testvér által létrehozott gyermekotthon lakóinak szánt adományainkat. A főként tartós élelmiszerek és tisztálkodó szerek reméljük, hogy enyhítik az ott élő gyermekek gondjait. Úgy érzem, a csoport tagjait is mélyen megérintette mindaz, amit ott láthattak. Utolsó látványos kalandunk a dévai vár bejárása, de talán még inkább a felvonóval való feljutás volt. Napfényben indultunk, zuhogó zivatarban érkeztünk a vár ormára. A szakadó eső ellenére is sikerült azért kitekintenünk az alant fekvő városra. Négy tartalmas és sokat nyújtó nap után fáradtan, de épségben és élményekben gazdagon érkeztek haza június 6-án a Szignum hetedikesei. (Győrfi József tanár úr)  

„HATÁRTALANUL” JÁRTUNK ERDÉLYBEN 

BESZÁMOLÓ A 7. ÉVFOLYAM TOLLÁBÓL

2018. június 5-8.

„Az erdélyi osztálykiránduláson élményekben gazdag utazáson vehettünk részt.” „Az első napon Nagyszalontán voltunk, Arany János szülőházánál koszorúztunk. Ezt követően felmentünk a Csonkatoronyba, ott több kiállítás is volt és Aranytól olvastunk fel verseket.” „Egy finom ebéddel folytattuk a napot, majd elfoglaltuk a szállást Jádremetén.” „ A szállás kiváló volt, nem beszélve a finom ételekről.” „Itt igazi sportpálya volt, ahol estig fociztunk, teniszeztünk, játszottunk.” „ A második napon Kolozsvárra mentünk, ott megnéztük Mátyás király emlékszobrát, szülőházát és esti misén voltunk a Szent Mihály Templomban.” „Csütörtökön elmentünk a Fellegvárhoz, ami kicsit csalódás volt, mert azt hittük, egy vár lesz fenn a dombon, de csak egy templomtorony volt, így inkább elmentünk a Füvészkertbe.” „ A Botanikus kert különleges hely volt, mert olyan növények vannak ott, amilyeneket nem ismertünk.” „Az utolsó nap kora reggel indultunk Dévára.” „ A várba libegővel mentünk fel, ez ijesztő volt.” „ A Dévai Gyermekotthonba megajándékoztuk a gyerekeket és ebédeltünk. Egy fiú mesélt az életéről, ő is az otthonban él, és Éva néni a nevelőanyukája.” „Jól éreztem magam Erdélyben, de egy kicsit honvágyam van, olyan jó lesz hazamenni. Köszönöm szépen a lehetőséget.” „Nagyon szép és értékes kirándulás volt számomra.” „Jó volt, mert szép tájakat láthattunk. Jó volt együtt lenni az osztálytársakkal és az évfolyamtársakkal.” „Nagyon jó volt ez a kirándulás!”

Kísérőnevelők voltak: Kulcsár Judit, Kissné Joó Judit, Puskás Kornél és Czebe Norbert