A program vezetői az első félévet értékelték „Hogy ez a szolgálat valóban a szeretet szolgálata legyen, szükség van arra, hogy a diákok megéljék és gyakorolják hitüket”
Beszélgetés Tóth Zsolttal, a program egyik vezetőjével.

- Mely osztály, és hány fő csatlakozott 2010-ben ehhez a nemes kezdeményezéshez?
- Idén, a tavalyihoz hasonlóan, a 10. évfolyamos diákok kapcsolódtak be. Tizenheten végzik a szeretetszolgálatot, melyet Fidelis nővérrel együtt vezetünk
- Milyen helyszíneken, hány főnél teljesítitek a programot?
- A fiatalok a tanév folyamán heti rendszerességgel látogatnak el kettesével, hármasával az általuk választott szolgálati helyekre: a kórház rehabilitációs osztályára, idősek otthonába, értelmi fogyatékosok klubjába, óvodába, illetve két idős nénihez.
- Milyen programjaitok voltak ebben a tanévben eddig?
- Első találkozásaink alkalmával beszélgettünk arról, mi is az a szeretetszolgálat, milyen lehetőségeket kínál számukra, mit fog ez tőlük kívánni, milyen hagyománya alakult ki a tavalyi évben, mik lesznek a szabályok. Beszélgettünk az önkéntességről, távoli misszióról például Afrikában, s arról, hogy mindezt hogyan lehet itt, közvetlen környezetünkben megélni. A „72 óra kompromisszum nélkül” kezdeményezésünkhöz csatlakozva a fiatalok az iskola belső kertjét és udvarát tették rendbe, közösen ellátogattunk az idősek otthonába majd a kórházba, ahol megismerkedtünk a véradó osztályvezető főorvosával, aki mesélt a kórház „emberi méltóság” programjáról. Körbevezetett a rehabilitációs osztályon, bepillanthattunk a kórtermekbe. Látogatásunkat az új kápolnában zártuk egy rövid imádsággal. Később vendégünk volt az értelmi fogyatékosok klubjának vezetője. Ezek után került sor a beavató szentmisére, melynek keretében a fiatalok ígéretet tettek arra, hogy választott szolgálatukat egész éven át becsületesen végzik. Erre az ígéretükre kérte a plébános atya Isten áldását és egy tau keresztet is kaptak, melynek viselése Istennel és egymással való összetartozásukat hivatott szimbolizálni. Mindezeken felül Fidelis nővérrel nagy örömünkre szolgál, hogy a tizedikes diákokból összekovácsolódott egy plébániai ifjúsági közösség. Hetente, szerda délutánonként találkozunk, beszélgetünk, imádkozunk, sütünk-főzünk, „házi mozizunk”, énekelünk, játszunk (lásd www.makobelvegyhaz.hu). Tavaly a dévai gyerekeknek gyűjtött adományokat szétválogattuk, összecsomagoltuk, karácsonyra pedig mézeskalácsot sütöttünk, melyet Gábor atya elvitt a plébániához tartozó időseknek, betegeknek. Januártól megnyitottuk közösségünk kapuját a kisebbek előtt is: három kis elsős, és két harmadikos is csatlakozott hozzánk. Gábor atya kérésére most a Shrek mesefilm betétdalát, a Hallelujah-t tanuljuk, melynek apropóján egy kis kórus is megalakult a közösség tagjaiból.
- Melyek a bevont diákok legfontosabb tapasztalatai?
- Visszajelzéseik alapján úgy gondolom, hogy mindegyikükben pozitív benyomást hagyott a szeretetszolgálat. Különleges meglepetés számomra, hogy a legnagyobb lelkesedést, az időseket látogató diákok részéről tapasztalom. Látom, hogy a szolgálat által a fiatalok megtalálják a fogyatékkal élőkben az értéket, meg tanulják tisztelni az időseket, gondoskodó szeretettel körülvenni a kisgyerekeket, megtapasztalják a betegek részéről az odafigyelésért kapott hálát. 
- Te, mint a program vezetője, gazdagodtál-e valamilyen új felismeréssel, jövőre vonatkozó információval?
- Úgy tapasztalom, hogy a puszta szolgálat önmagában a fiatalok szemléletét gyökeresen nem formálja át. Hogy ez a szolgálat valóban a szeretet szolgálata legyen, szükség van arra, hogy a diákok megéljék és gyakorolják hitüket. Elkeserítőnek találom, hogy vészesen csökken a templomba járó gyerekek és fiatalok száma.  Ezt ellensúlyozandó, havonta egy közösségi alkalmat szentmisével kezdünk, hiszen meglátásom szerint hitünk gyakorlásának egyik legalapvetőbb formája a rendszeres szentmisén való részvétel. Az idei év megmutatta, hogy nem csak a felnőtté váló fiatalok, hanem a legkisebbek is tudnak teljes szívvel szolgálni. Ősszel Fidelis nővér elindította a kicsik számára a Gyermekmissziót, melynek keretében imádkoznak és lehetőségeikhez mérten, áldozatokat hoznak hasonló korú társaikért. Boldogan tapasztaljuk, hogy a Gyerekmisszió kis tagjai örömmel, hetente több alkalommal is járnak szentmisére. A jövőben tervünk, hogy a legkisebbeket, a leglelkesebbeket is bevonjuk a szeretetszolgálatba.                                                                                                             (sz.a.)