Interjú Szűcs Péter igazgató úrral

Különleges iskolai évet él meg a SZIGNUM 2010/11-ben kettős jubileumi programsorozatával, melynek közepéhez érkeztünk el.  Kíváncsiak voltunk arra, miként értékeli az eltelt időszakot intézményünk vezetője. Szűcs Péter igazgató úr félév értékelő beszélgetése mindenképpen megerősítő és előre mutató eredményekről számolt be.
- Már az előző tanévünk zárásakor éreztük az ünnep örömeit, de terheit is. Úgy éreztem, egy olyan ponthoz értünk most el, amikor át kell gondolnunk komolyan a múltat, és ugyanilyen felelősséggel kell megterveznünk a jövőt is. A méltó megemlékezéshez összeállítottunk egy feszes, rendkívül tartalmas rendezvény láncolatot, amelynek több fontos sarokköve van. Ezek közül megvalósult már a családi nap, a médiahét és most legutóbb a gála. Előttünk áll még a kiállítás, az öregdiák találkozó, az évkönyv és a 2011. szeptemberi tanévnyitón a jubileumok lezárása. Folyamatos a munka, a közösség komolyan veszi a sorozatos feladatokat, és ehhez mindenki mozgósítja az energiáit, olykor a tartalékait is. A közösség alatt nem csak a tantestületet, természetesen a tanulókat és a mögöttünk álló családokat is értem, mindannyian időt, türelmet, lemondást, kitartást biztosítanak egy-egy program létrejöttéhez. Köszönet érte.
- Hogyan befolyásolja mindez a napi munkát?
- A folyamatos cselekvés állapotában vagyunk, ez fárasztó, de ugyanakkor meggyőződésem, hogy a befektetett munkánk sokszorosan megtérül; örömben, lelkesedésben, sikerekben, pozitív visszajelzésekben. Ezt tapasztaltam a családi nap, vagy most a gála kapcsán is. De említhetném a médiahetet, vagy a többi eseményt is; összekovácsolt még inkább bennünket, közösségként jelentünk meg és ennek óriási a megtartó ereje befelé is, de kifelé is látható az egységességünk. Monika nővért tudnám idézni, aki azt nyilatkozta legutóbb, hogy mélyen megérintve és megerősítve érzi magát a gálánk után. De a gyerekeknél is ez tapasztalható; sokan gratuláltak, megölelték egymást egy-egy jól sikerült műsorszám után. Ezekért a szép, maradandó pillanatokért éri meg nagyon sokat dolgoznunk. Most tudunk fontos dolgokat megmutatni magunkból, a tehetségünkből, a sokoldalúságunkból. Ennek dinamizmusát kell kihoznunk egymásból is és továbbadnunk a tanítványainknak is.
- Hogyan látod, milyen állapotban vagyunk most?
- A pedagógus gárda egyértelműen komoly kihívásokkal néz szembe az idén. A napi munka mellett, számos technológiai fejlesztésünk elsajátítása, új módszerek kipróbálása, és alkalmazása áll előttünk feladatként. Projektorokkal szereltük fel a gimnáziumi termeket, ezt a beruházást bővíteni fogjuk, és beindul a laptop-programunk is. Naprakésznek kell lennünk, hogy ezeket az eszközöket a pedagógiai programunkba illeszkedve tudjuk hasznosítani. Tehát folytonos tanulásban kell lennünk, maradnunk. Az alsó tagozat eredményei mindenképpen figyelemre méltók, a tanítók, nyelvtanárok minőségi munkájának gyümölcsei beértek. Ennek bizonyítéka, hogy az idén is sikeres a beiskolázási időszakunk. A nyílt napjainkon óriási volt az érdeklődés, mind a saját, mind a leendő tanítványaink családjai részéről.
- Milyen visszajelzéseket kaptunk az eltelt időszakról a környezetünktől?
- Mindenképpen megerősítőt, vagy építő jellegű kritikákat, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Egyik elsős diákunk szülei mondták, hogy a legnagyobb élményünk a SZIGNUM-mal kapcsolatban az, hogy pontosan azt kapták, amit egy évvel ezelőtt megígértünk nekik. Ezt a hitelünket kincsként kell megőriznünk és továbbvinnünk. Természetesen vannak javításra váró területeink is. A gimnáziumi képzés országosan problémákkal küzd, általános kihívás ennek a tanulmányi területnek az átgondolása, az új irányvonalak meghatározása. Az értékeinket kell láttatnunk és olyan alternatívát kínálnunk, amely vonzó a családok számára. A szülőket arra biztatom, hogy távlatokban, felelősséggel gondolják át, milyen jövőt szánnak a gyermeküknek, milyen normák mentén képzelik el az oktatásukat-nevelésüket. Ha ezt megtették, utána bátran tereljék őket abba az irányba, ahol ezeket látják megvalósulni. Jelöljék ki számukra az utat, és ők majd a felnőttség küszöbét átlépve, tudatosan, képesek lesznek majd dönteni a további életük felől. Csak úgy tudjuk közösen gazdagítani a diákokat, ha a családok is megtalálják nálunk az elképzeléseiket.
- Mitől fogod azt érezni az év végén, hogy egy valóban méltó, jó iskolai esztendőt zártunk?
- A tantestület esetében, ha azt tapasztalom, hogy tudásban, személyiségünkben tudtunk építkezni, fejlődni, és látom a továbblépés reményét és mikéntjét. A diákoknál, ha a mi lelkesedésünk és munkánk olyan motivációs környezetet biztosított, ami serkentette, előre vitte, elkötelezte őket. A szülői szervezettől pedig azt remélem, hogy azzal a lelkesedéssel vitték tovább a vállalt feladataikat, mint eddig, és erős támaszként állnak mellettünk a jövőben is.
Sz.A.