A 24. ÓRÁBAN MENTI BÁNÁT EMLÉKEIT CZANK GÁBOR ATYA Az idei tanévben felpezsdült a SZIGNUM szomszédságában lévő Szent István Király Plébánia élete: hittanos, szeretetszolgálatos, gyermekmissziós csoportok, imaközösségek, délutáni foglalkozások színesítik az egyházközség életét. Czank Gábor plébános atya lelkiismeretesen és lelkesedéssel végzi lelkipásztori munkáját. Közvetlensége, támogató és nyílt hozzáállása a feladatokhoz mindannyiunk számára nyilvánvaló, mint ahogyan már tudjuk azt is, hogy kedveli a Shrek betétdalát, a Halleluját. Áprilisban viszont újabb területen mutatkozott be Gábor atya. Szülőföldjéről készült fotóiból nyílt kiállítás a helyi múzeumban, amelyet bánsági emlékeket bemutató előadása követett.
- Mióta foglalkozik kutatómunkával?
- Igazából nem gyűjtő szándékkal indult ez a folyamat. Először végigfotóztam a nagyszüleim falujában a templomot, a temetőt, amit újabb és újabb települések követtek. Ma már közel 300 bánsági községet örökítetem meg fényképeken, főként Arad és Temesvár környékén.
- Miért pont ezt a vidéket választotta?
- Egyrészt, mert innen származom, másrészt megéreztem annak a vallási, nemzetiségi kavalkádnak a varázsát, ami ezt a területet áthatja. Bolgárok, svábok, horvátok és szlovákok laknak itt, akik a maguk szokásaival, stílusával, építészetével, hagyományaival vannak jelen, igaz eltűnő módon.
- Mit kell tudnunk a Bánságról?
- Három folyó, északon a Maros, nyugaton a Tisza, Délen a Duna által határolja, régen Temesközként, Bánátként nevezték. Valójában Arad, a régi Torontál, Temes és Krassószörény megyéket foglalja magába. Savoyai Jenő űzte ki erről a területről a törököket, ezért az osztrák udvar sokáig fenntartotta magának, mint provinciát. Nekik köszönhető a németek, délszlávok betelepítése, ami folytán egy nagyon kevert ajkú lakosság alakult itt ki. Jelenleg közel 2,5 millió lakosa van, ami két ország, Románia és Szerbia között oszlik meg. Kevesen tudják, de ehhez a területhez tartozik a Makóhoz közeli Kiszombor, Ferencszállás, Klárafalva is, -összesen hét település a Marostól délre-, Újszegedig bezárólag. Ennyit őrizhetett meg Magyarország a Bánságból Trianon után.
- Mit tud atya tenni az ott élőkért?
- Néprajzos vénám van, mindent akarok gyűjteni az ott élőktől, amit lehetséges. Érthető módon, ők nem szívesen válnak meg ezektől az emlékektől, csak szomorú, hogy ezek a gondosan őrzött dolgok a későbbi örökösöknek már nem jelentenek semmit, és így gyakran  megsemmisülnek. Beszélgetek az emberekkel, megörökítek pillanatokat, építészeti kincseket. Sajnos erre a munkára kevesebb időm van, mint szeretném. Általában a szabadnapjaimon hajnaltól éjszakáig adódik csak lehetőségem.
- Mit jelent ez az egész Önnek?
- Nem csak azért, mert pap vagyok, de Evangelizációt. Ez a szó Örömhírt jelent, és valóban, azoknak az öregeknek, akik már egyedüliként élnek az anyanyelvükkel, a szokásaikkal a falujukban, tényleg ezt jelenti. Annak tudatát, hogy valakinek még fontosak, hogy nem felejtik el őket, hogy megmarad valami a kultúrájukból.
- Mekkora már a gyűjtemény és mi lesz a további sorsa?
- Nagyon sokrétű az anyag: nyomtatványok, imakönyvek, szobrok, rózsafüzérek, szentképek, fényképek alkotják. Időszerűvé válik a leltározásuk, rendszerezésük. Távlati terveim között szerepel ezen felül könyv kiadása a témában, és később egy állandó kiállító hely kialakítása, ami akkor is megtekinthető, gyarapítható lehessen, mikor már én sem leszek.
- S mi lesz Bánát sorsa?
- Sajnos a jelenlegi helyzet szomorú. A 24. óra 60. percében járunk. A németség szinte teljesen eltűnt mára, s a magyarság jövője sem biztató. Szórvány jellegéből adódóan a hanyatlás útján halad. Nekünk feladatunk, hogy mentsük még, ami menthető. Erre biztatom a kutatás iránt fogékony fiatalokat is, mert Bánát megérdemli, hogy őrizzük, segítsük ily módon.
- Mit érez, ha erre a területre gondol?
- Örömöt, pihenést, és megnyugvást is. Amiatt, hogy valamit megőrzök, továbbadok belőle, s így tovább éltetem a szülőföldemet, a Bánságot.
Szabó Anita