2001. november 10-én a Szent István Egyházi Iskola előtt gyülekeztünk. Végigmentünk a Kálvária, majd a rákosi úton. Rettenetes szembeszél volt. Sóki Gábor sapka nélkül jött, Kúsz Ádám segített rajta.

Sokszor megálltunk, pihentünk. Birkanyájat, libákat és két őzet láttunk. Tótkomlósra 11 órára érkeztünk. Végre sütött a nap. Először a Szent István szobrot néztük meg, majd a Helytörténeti gyűjteményt, ahol palatáblát, kancsókat, tányérokat, orsót, facipőt, az emeleten pedig szép vetett ágyat és még sok mindent láttunk.

Bementünk a több mint 200 éves evangélikus templomba. Tetszett az aranyozott oltár, a hatalmas csillár és az orgona.

Ezután a Szlovák tájházat kerestük fel. A tetejét náddal fedték. Megnéztük a tisztaszobát, a régi konyhát, ahol a füst a ház tetején, egy lyukon távozott. Láttunk szövőszéket, régi ruhákat, edényeket, eszközöket. Mindenki kapott egy könyvet, amely a házat mutatja be.

Innen egy étterembe mentünk, ahol egy nagyon, de nagyon jó ebéd várt minket: húsleves, velővel töltött rántott szelet, borsó, sárgarépa, kukorica körettel, majd a desszert, a finom somlói.

A pincér kedves, udvarias volt.

Mielőtt hazafelé indultunk, több fényképet készítettünk, azután kezdődött a hosszú út. Nem fújt a szél, a 3. osztályos Fodor József vezette a sort és 55 perc alatt értünk Rákosra. Itt és a téglagyárnál tartottunk egy-egy rövid pihenőt. Négy órára újból Makón voltunk.

Ez a túra fáradságos volt, de megérte. Remélem, a többi kerékpártúra is ilyen jó lesz.

Köszönjük a felnőtteknek ezt a szép napot.

                                                                                                                          Jenei András

                                                                                                                         5. b oszt. tanuló