A záróünnepségen arról szóltam, hogy: másfél évvel ezelőtt láttam az MKTSZ felhívását a XXXII. Találkozó rendezésére.
Először elhessegettem a gondolatot, de ez visszatérő álom lett. Tudnánk-e olyan pályázatot készíteni, mellyel megnyerjük a rendezés jogát, meg tudjuk-e valósítani?

Összeültünk a Kerékpáros Baráti Kör felnőtt vezetőivel: Jánossal, Tamással, Palival, Marcival és a feleségemmel.

Döntésünket, hogy pályázunk: Alíz nővér, Katona atya, Gyulay püspök úr támogatta, védnökséget vállaltak.

Az MKTSZ elnökségének egyhangú döntése alapján nyertük meg a XXXII. Találkozó rendezési jogát.

Tudtuk, hogy még nagyon sok segítő kell: mellénk állt a TANTESTÜLET valamennyi tagja, a konyhai dolgozók Évike vezetésével, Zsuzsa és Mónika a titkárságról, karbantartóink, portásaink, rendőrség, polgárőrség, önkormányzat, szponzoraink és a diákságunk színe - virága.

Jöttek a jelentkezések, jöttetek Ti, volt miért dolgozni.

Vevők voltatok a kötelező programokra, éltetek a fakultatív lehetőségekkel, nem történt baleset.

Köszönet Nektek, köszönet Rendezőtársaimnak.

A taps, az örömteli fütty, a „Köszönjük Nektek” arra enged következtetni, hogy jól dolgoztunk értetek, a magyar kerékpáros turizmusért.

Sikerült vonatokat foglalni az ide és visszaútra, Ópusztaszerre. Már a Regisztrációnál sikere volt a névkártyának, jónak tartották a telefonszámokat, pólót, jelvényt, térképeket, prospektusokat.

Három helyen oldottuk meg a szállást. Csak az emeletes kollégiumban - ami nem a miénk - nem fértünk volna el. A négyágyas szobákból nem csinálhattunk1 - 2 ágyas szobát. Már szerda délután - este voltak, akik megkezdték a város és környékének felfedezését. Az éjszakai pihenés? Mindenkinek tiszteletben kell tartani a pihenni vágyók nyugalmát.

Csütörtökön a KRESZ totót, makói séta, víztorony, Múzeum, Maros strand, uszoda, Óföldeák, csanádi - nagyszentmiklósi fakultatív túra követte. Sajnáljuk, hogy a megnyitón csak a beérkezettek fele tudott résztvenni. Ez megismétlődött a nagysikerű orgonahangversenyen is. Dönteni mindig nehéz. Ha egy esemény csak egyszer van, a másik mindennap, azok döntenek jól, akik az egyszerit választják. Természetesen maximálisan tiszteletben tartjuk az egyén jogát a választáshoz. Örülünk, hogy a kerékpárosaink életéről szóló kiállítás elnyerte a tetszéseket.

A zenekar utáni kerékpáros felvonulást vidámnak, színpompásnak, önfeledtnek tartjuk - a jogos észrevételekkel együtt. A koszorúzások, a 4 köszöntő után 5 irányban indultak a túrák. Kevesen hittek abban, hogy ez belefér egy órába. Nektek is köszönhető.

Egy kerékpártúrán szerintünk is legfontosabb tényező az idő, a pontos idő. A nyolc órás indulás nyolc órás indulást jelent valamennyiünk szerint.

A nagyszentmiklósi túrán felkerestétek a Bartók házat, gyűjteményt, kiállítást, kis koncert részesei lehetettek, koszorúztatok, majd a csanádi templommal ismerkedve kértétek Jánostól az orgonajátékot. Kiszombort is felkerestétek.

A szegediek a Tisza part, Hősök kapuja után a Dómot és a Kincstárt nézték meg, majd a Klauzál és a Széchenyi tér, Móra Múzeum szépségeivel ismerkedtek.

A hódmezővásárhelyiek a porcelángyár után emlékeztek az 1970-es makói árvízre, majd a tájházban és a városközpontban gyönyörködtek.

Mezőhegyesen megtekintettük a Ménes-birtokot, emlékeztünk Gonzeczky János mártírpapra. Hangulatos volt a sétakocsikázás.

Óföldeákra a családosok, kisgyerekesek mentek. Gencsháton találkoztak a maroslelei madártani csoporttal, megtekintették az erődtemplomot, melynek tornyából ragyogó panoráma tárult eléjük.

A túrákon többen megoldották a Kossuth totót, még az otthoniakat is mozgósítva. Mindenki kapott egy mini oklevelet, hátoldalán ismertetővel.

Szombaton ismétlődött a szegedi, óföldeáki, hódmezővásárhelyi, nagyszentmiklósi túra szervezett, illetve fakultatív formában.

Ekkor mentünk Ópusztaszerre, mely sok gondot okozott nekünk.

Az emlékpark 2002,-Ft, illetve 1001,- forintra emelte a belépőt. Előzetesen 70-en jelentkeztetek, a regisztrációnál 50-en visszaléptek, a vasútállomáson mégis 45-en voltunk. Időt veszítettünk a mindszenti, ópusztaszeri jegyváltásnál, hiszen a létszám, a visszaérkezés az utolsó pillanatig mozgásban volt. A Feszty körkép pótolta a kellemetlenséget. Pár óra kevés Ópusztaszerre, biztos vagyok benne, hogy sokan visszatértek.

Estefelé folytatódott a kerékpáros lassúsági, ügyességi verseny az iskola előtt, a belső udvaron gyertyamártogatás, baba és termésbáb készítés zajlott.

Az előadóban rövid összefoglalót néztünk meg kerékpárosaink római útjáról, majd kezdetét vette a Kerékpáros Fórum. Szóba került a kerékpárutak minősége, fenntartása, a vasúti kerékpárszállítás, vasúti épületek kerékpárcentrummá alakítása, stb.

Közben már hangolt a zenekar, fergeteges buli kezdődött, megszűnt a korhatár,

ifjak - kevésbé ifjak ragyogó hangulatban töltötték az órákat. Táncoltunk a folyosón, udvaron. Egy nagycsalád mulatott. A tombolahúzást Kiss Pál kolléga színesítette. A fődíjat, a 30.000,-Ft-os kerékpárt, Bálint András nyíregyházi túratársunk nyerte meg.

2002. június 30-án vasárnap délelőtt Makón befejeződött a XXXII. Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozó. Székely Zsolt úr, az MKTSZ főtitkára a rendezésről szólva elmondta: „A Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium Kerékpáros Baráti Köre magasra emelte a mércét, nem lesz könnyű túlszárnyalni”.

Mi biztosak vagyunk benne, egyben kívánjuk, hogy ez már jövőre sikerüljön, hiszen ez nekünk, az MKTSZ tagjainak a legjobb.

Mi ilyennek láttuk. Hát Ti?

Makó búcsúzik, Makó visszavár!

Makó, 2002. november 20.

    
Ruszkai Béla
 Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium
Kerékpáros Baráti Körének vezetője