Böjte Csaba ferences testvér gondolatai az előttünk álló időkről

Kedves Kollégák!

Gyermekeink nevelését felelősen vállaló testvéreim!

Érdemes elolvasni a fenti írást. A Román államelnök világosan kimondja,

hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok

hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is

láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt

fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt

emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent.

Elgondolkodtató!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni

fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem

külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között.

Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás.

Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból

kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani

azoknak, akiknek jónak látja.

Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a

mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre

csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden

reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és

mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan

felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, -

ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell

felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a

jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem

véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort

Szovátán! És az "Ábel a rengetegben"

nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell

tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az

iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem

számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők,

becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert

művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon

sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a

paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire

zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba

eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási

célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja

kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok

szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy

ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az

erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is!

Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő

családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a

gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen

elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra.

Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és

napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és

biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat.

Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit

együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által

megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt

kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása

mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit?

És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az

élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják

majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a

gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni

a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba,

tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli

állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett

gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom

hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a

szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A

fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy

nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek

engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy

megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen

önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton

jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak,

erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy

forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához,

locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az

irányban.

Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet

locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit

tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos,

fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a

csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani

ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk,

de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az

irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a

házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni

irásban, hadd tanuljunk egymástól!

Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba

belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de

fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell

pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem

bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell

készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak

meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba atya."