|
|
| Nomád tábor a Karasica-patak partján 2005-ben |
|
Bevezető 2005. július 4-én hajnali fél 5-kor elindultunk Baranyába, hogy Fazekasboda és Lovászhetény falvak közötti halastavak mellett, egy vadregényes erdőben sátortábort verjünk. 50 diák és 4 felnőtt ült a busz fedélzetén Makóról és környékéről (Apátfalva, Maroslele, Csanádpalota, Ferencszállás, Földeák, Hódmezővásárhely, Kiszombor, Székkutas)Nem keltünk át tengeren, csak a Dunán, mégis gyakran kellett megállítania a buszt sofőrünknek, mert igen sokan estek "tengeri betegségbe". Mire odaértünk, kellemes meglepetés: félkomfort várt minket: pécsi cserkész fiúk hidat ácsoltak a táborhelyünket átszelő Karasica patak felett, kiépítették a tábori konyhát, hatalmas területet lekaszáltak
"Azon a napon mindenféle különösebb ok nélkül elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig. Odaértem. Gondoltam, miért ne fussak a város végéig. És amikor odaértem, gondoltam, mért ne fussak keresztül Greenwood megyén. Ott meg az jutott eszembe, ha már ilyen messzire eljutottam, mért ne fussak keresztül a szép Alabama államon. Meg is tettem. Végigfutottam egyből egész Alabama államot. És csak úgy egyszerűen tovább kellett menni. Elfutottam egész az óceánig. És amikor odaértem, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, megfordulhatok, és futhatok tovább. Mikor odaértem a másik óceánhoz, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, vissza is fordulhatok és futhatok tovább. Forrest Gump
Az idén kereken száz éve elhunyt nagy francia regényíró, Jules Verne egyik regényéből tudtuk meg, hogy egy különös embernek, Phileas Foggnak 1872-ben csak úgy fogadásból sikerült megkerülnie a Földet 80 nap alatt. Ettől fölbuzdulva mi is megpróbáltuk azt, ami Neki egyszer már sikerült. Utunkat meghirdettük, s a 25 településről érkezett 84 vállalkozó kedvű emberből álló csoportunkkal Fogg úr nyomába eredtünk. Varázslatos föld körüli utazásunkat századunk technikai vívmányainak, eszközparkjának köszönhetően jóval hamarabb ugyan, de nekünk is sikerült megjárnunk.
Egy nagy tavat találtak ott, amit gyönyörű erdő, s nádas ölelt körül. Tudjuk, hogy sokkal több időt lehetett volna szánni e varázslatos tájak, a világok arca szépségeinek lélekmosogató szemlélésére, apró csodák fölismerésére. Jövőre talán nem rohanunk keresztül ennyi kilométert, de biztos, hogy keresünk egy hasonlóan szép nagy tavat.
Jules Verne tudósít arról, hogy
Első nap Buszunkról leszállva Fazekasboda nevű faluba érkeztünk. Itt két fiatalember várt minket, akik a tőlünk kapott teafilterekért cserébe (szorgalmi feladat volt minél többfélét gyűjteni az elmúlt hónapokban) elárulták, hogy Bostonban vagyunk, és megmutatták a táborunk felé vezető utat.
Első nap Amerikában jártunk. Buszunkról leszállva Bostonba csöppentünk, ahol találkoztunk két tea filterekkel megvesztegethető határőrrel.
 A kanadai nagy tavak partján egy ha lehet ilyet mondani tipikus amerikai horgász vikendezett, evett pop-cornt, kínált bennünket colával, meg big mac-kel.
       Nem sokkal később, mivel kíváncsiak voltunk az István gróf által kutatott indiánokra is, eljutottunk Zed atya missziójába. Az indiánok először nem akarták nekünk elhinni, hogy áthajóztunk az óceánon. De aztán bebizonyítottuk Nekik. Úgy másztunk kötéllétrára, mint született tengerészek. Így a törzsfőnök megengedte, hogy - természetesen megbízható indiánjainak felügyeletével- sátrainkat fölállítsunk az Ő szállásterületükön.
       Aztán részt vettünk a misszió nagy keresztállítási ünnepségén, megtanultuk az indián esőűző táncot, fontunk karkötőt, ettünk egy csomó kukoricát, majd továbbutaztunk Mexicóba, a chilis bab hazájába. Itt megmásztuk a több, mint 5000 m magas Popocatepetl vulkánt.
    
Második nap Másnap meg csobbantunk a Csendes-óceánban. Sajátkészítésű étket ettünk.
        Az egyik sziget bennszülöttjeivel háborúzni kényszerültünk, mert szerintük túl hangosak voltunk, nem tiszteltük eléggé a csöndet.
    .jpg)     Galapagosz-szigeteken számunkra eddig ismeretlen állatfajokkal ismerkedhettünk meg. Annyi halat ehettünk, hogy máig emlékszünk rá.
        Valami hiba csúszhatott a tájolásba, mert Ceylon szigete helyett estére a Húsvét szigeteken találtuk magunkat valóságos emberevők között.
       
Harmadik nap Buszra szálltunk és Pécsváradtól mindnyájan felmásztunk a Zengőre. Ott ebédeltünk, majd kettévált a társaság: a nagyobbak elmentek Püspökszentlászlóra, megnézték az arborétumot és a Réka forrás felé értek vissza Pécsváradra. A kisebbekkel legyalogoltunk a Dombay-tóhoz és ott fürdőztünk egyet. Harmadnap Távol-keleten jártunk. Végigszáguldottunk a Fölkelő Nap országán, ahol megtanultuk, hogy majmok is esnek le fáról. Fölkapaszkodtunk a Mont Everest-re, majd leereszkedtünk Tibet egy hajdan volt kolostorába, beszélgettünk egy buddhista szerzetessel. Mondanom se kell, miután a rizses húst befaltuk, már nem kellett hosszú esti meséről gondoskodni.
                
Negyedik nap A táborhely közelében töltöttük a napot: különféle ügyességi játékokkal és bátorság - próbával. Negyednap végre eljutottunk a Fekete Kontinensre. Az Idegen Légió itt létesített egy híres, kemény kiképzőközpontot. Valahogy beléjük botlottunk. Szabolcs őrmester kitalálta, hogy a sivatagot be kellene ültetni gyeptéglákkal. Persze időre. Játszva megtettük. Bazsa őrmesternek meg egyik bajtársa ugrott rosszul. Természetesen segítettünk Őt menteni. Az egyik oázisban mérges kígyók elől a fára kellett másznunk Fefe őrmester tanácsára.
           Aztán meg Karnak és Luxor templomainak papjaival is találkoztunk. Ők egy speciális varázstéglát adtak nekünk, amiből egyetlen ollóval óriási ajtót tudtak varázsolni az ügyesebbek.
      
Ötödik nap Ma először Abaligetre utaztunk, ahol megnéztük a cseppkőbarlangot és a denevér-kiállítást, majd Sikonda-fürdőn töltöttük a délutánt. Az ötödik nap, miután lementünk a Qumrani barlangba, egy barátságos törökfürdő vendégszeretetét élvezhettük. Gondolhatjátok, rendesen kiáztattuk magunkat!
             A péntek esti hutbét a sztambuli Aja Szófiában hallgathattuk meg.
  
Hatodik nap A mai nap a tábor területén maradtunk. Napközben volt sok játék, mulatás, danolás, és készület az esti tábortűzre, amely lakzival végződött: A színpompás "ruhába" öltöztetett menyasszony kezét az nyerte el, aki a legszebb mesét tudta előadni. A hatodik nap meg lakodalomba voltunk hivatalosak. Ott volt Garde bácsi Szerbiából az embereivel, meg egy napszemüveges bácsi Szicíliából, akit keresztapa néven emlegettek, meg még sokan Máriagyűdről, Godisáról, Hegyszentmártonból meg Tiszakovácsiból. A vajda gyönyörű lányát illő módon egy pécsi vásárból származó, fekete BMW szállította a szent frigy helyére. A násznép hintókon gördült a templom elé. Az akkumulátorkereskedő Dani vajda erőst örült, hogy 4 kecskéért, meg 3 dvd lejátszóért végre elkelt a lánya.
              
Hetedik nap Pécsre utaztunk, ahol először a pálosok templomában szentmisén vettünk részt, majd városnézéssel ill. a játszótéren töltöttük a szabadidőt. Este volt a búcsútábortűz. A hetedik nap illő volt megpihennünk, s azt az Úrnak szentelnünk. Így hát fölkerestük a Mindenható hajlékát, találkoztunk Szabolcs testvérrel, aki egyike azoknak, akik szüntelen a magyar népért imádkoznak és vezekelnek.
                 
Nyolcadik nap Az utolsó nap délelőttjén összecsomagoltunk, lebontottuk a táborhelyet. Megebédeltünk, majd megtettük táborozásunk utolsó másfél kilométerét, amely a táborhelytől a beton útig vezetett. Útközben láttuk, hogy gyülekeztek felettünk a viharfelhők, sőt, az is szépen látszott, hogy a Zengő fölött már zuhog. Ahogy kiértünk a beton útra, megnyíltak az ég csatornái:mintha dézsából öntötték volna a vizet. Buszunk megérkezéséig nagy méretű takarófóliákból készítettünk alkalmi menedékhelyet fejünk fölé. Sajnos erről nem készült kép, mert abban a helyzetben éppen nem jutott eszembe, de utólag úgy él bennem ez a kép, mint a táborozás egyik kegyelmi pillanata: fejünk fölött eső, lábunk alatt sár, a kettő között egy vékony nylonréteg, és sok gyerek, akik énekelnek, és minden előttünk elhaladó buszról biztosra veszik, hogy az már a mienk lesz. A nyolcadik nap aztán sikerült eljutni egészen hazáig, Londonig. Mary, a Reform Klub fenegyereke már arra számított, hogy kicsúszunk az időből, de aztán be kellett látnia, hogy a csapatunk kellően életrevaló emberekből állt: amit elhatároztunk, meg is tettük, élményekkel megrakodva időben haza érkeztünk. S végül minden összeállt egy képpé.
   
Köszönet:
Baráti Eszter További képek:
                                                          |
Nomád tábor a Karasica-patak partján
Robert M. Pirsingtől hallottunk, hogy egy néhány elszánt motoros, többek között egy apa a 4 éves kislányával Amerika autópályáin száguldozott már jó ideje, amikor a gyorsabb haladás érdekében kisebb forgalmú utat keresve letértek a nagy, mindenki által járt útról. Amit láttak, nagyon megtetszett Nekik. Egyre kisebb rangú utakon hajtottak, míg végül elértek arra a helyre, ahonnan nem ment tovább betonozott út.
