BÉKÉS MEGYEI BICIKLITÚRA

  2010. Július 13-án, kedden reggel indultunk a szokásos nyári biciklitúrára: nyolc kerékpáros és a kísérő autó a csomagokkal. Az első pihenő Rákoson volt. Rövid időre megálltunk Csanádalbertin és Mezőhegyesen is, majd dél körül Mezőkovácsházán egy kellemes, árnyékos parkban időztünk hosszabb ideig, itt ebédeltünk is. A továbbindulás után sötét felhők gyülekeztek, és éppen a Medgyesegyházára érkezéskor eleredt az eső.

Szerencsére volt hova beállni, és a nagy meleg is mérséklődött. Később élvezhettük Bálint András családjának vendégszeretetét, megtekintettük Schéner Mihály emlékkiállítását és egy kicsit körülnéztünk a szépen gondozott városközpontban is. Kétegyházán volt még egy rövid pihenő, és alkonyatra megérkeztünk Gyulaváriba. Szálláshelyünk a református templom melletti Bay Zoltán iskola tornacsarnokában volt. A nap fáradalmainak levezetésére este még egy kis focizásra is volt alkalom.

 

   Másnap, szerdán pihentek a kerékpárok, gyalog indultunk el Gyulára. Végig a főutcán, át a Fehér-Körös hídján, körülbelül 6 kilométeres sétával értünk be a központba, ahol erre a napra Bálint András is csatlakozott hozzánk. Megnéztük a város néhány nevezetességét, elsősorban Erkel Ferenc szülőházát, aki idén 200 éve született, valamint a Szentháromság-kápolnát, a németvárosi Szent József templomot, egy református és egy görög keleti templomot, és a belvárosi Nádi Boldogasszony templomot. Láttuk a XIII. századi gótikus templom alapfalait és a ferences kolostor romjainak egy kis részletét, néhány szép szobrot. Egy pizzériában ebédeltünk, és természetesen a Százéves cukrászda sem maradhatott ki: a régi zenegépet működés közben csodálhattuk meg, de érdekes volt a cukrásztörténeti kiállítás is. Délután a Vár felé vettük az irányt. Volt, aki máris a Fürdőbe ment, mások a várban levő kiállítás és a toronyból nyíló körpanoráma élvezete után. Estefelé sétáltunk vissza Gyulaváriba. A tornatermi focizás most is megvolt.
   A következő napon, csütörtökön ismét korán keltünk, és nagy útra indultunk, ezúttal külföldre, Nagyszalontára. Sarkadon volt egy kis pihenő, majd hamarosan a román határhoz értünk. Onnan szinte teljesen egyenes, végig napos, mintegy 12 kilométeres úton jutottunk el Szalontára. Megnéztük a Csonka toronyban lévő kiállítást, mely a város múltjáról, és főleg Arany Jánosról szól. Utána a szemben lévő parkban ebédeltünk. Visszaindulás előtt még megnéztük a református templom melletti szoborparkot, ami Nagyszalonta híres szülötteinek állít emléket: Arany János mellett Kiss István szobrász, Kulin György csillagász, Sinka István költő és Zilahy Lajos író. A már ismert úton mentünk a határig, utána viszont lekanyarodtunk Méhkerék felé, és pihenőt tartottunk falu központjában. Sarkadon ismét áthaladtunk, azután pedig Doboz volt a következő úticél. Először a főutca egy parkjában álltunk meg, majd bementünk a kastélyparkba. A szép neoromán templom nyitva volt, így kívül-belül megcsodálhattuk. Nagy élmény volt találkozni Jeanne-Marie Wenckheim-Dickens grófnővel, aki kislánykorában került el innen, és néhány éve jött vissza. Élvezettel hallgattuk ismertetőjét és történeteit, többek között a park rendbehozatalával kapcsolatban. Gyulára visszamenet Szanazugban, a Fehér és Fekete Körös összefolyásánál lévő kemping éttermében vacsoráztunk. Az esti focizás most sem maradhatott el.
   Pénteken reggel az eddigiekkel ellenkező irányba indultunk el: Dénesmajor felé. A tanyaközpont után, városerdei pihenővel a Körös töltésén jutottunk el Szanazugba, most a tegnap estivel szemközti oldalon. Úszkáltunk, pancsoltunk a kellemesen hűvös vízben, majd meg is ebédeltünk.  Utána indultunk tovább Doboz felé, majd onnan Békésre. Ott a városközpont szép parkjában tartottunk pihenőt. Pósteleken, egy kastélyparkban lévő büfében vacsoráztunk. Körbejártuk a kastély romjait is. Innen kicsit körülményes út vezetett Gyulára, nem egészen úgy van, ahogy a térkép jelzi. Viszont érdekes volt útközben egy pihenő repülőgépet megnézni. Szokás szerint most is volt este kis focizás.
   A kirándulás utolsó reggelén, szombaton, miután összecsomagoltunk, Gyula felé indultunk. Leadtuk a kulcsokat a tornaterem gondnokának, majd Békéscsaba felé vettük az irányt. Egy parkban rövid pihenő, majd kis városnézés után a jaminai modern templom előtti parkban fogyasztottuk el szokásos ebédünket. Innen az állomásra mentünk. Vásárhelyig vonat vitte a kerékpárokat és kerékpárosokat. Onnan még Makóig kellett eltekerni, és délután fél 6 óra körül mindenki hazaérkezett, hogy kipihenhesse az igen meleg, néha fárasztó, de sok élményben gazdag kirándulás fáradalmait. A négy kerékpározós napon a megtett út 345 kilométer volt. S akik részt vettek: Horváth János, Majoros Márton, Mészáros Ildikó és Horváth Mária felnőttek, Fábián Dávid, Kakas Bence, Majoros Máté, Nádasdi István és Varga Martin diákok.

Dr. Horváth Mária