2010. Május 20-án utaztam Németországba Wiesbadenbe, a werkstatt filmfesztiválra. A 12 órás út után kissé fáradtan érkeztünk szálláshelyünkre, ahol nagyon kedvesen fogadták a makói csoportot. 21-én este részt vettünk a filmfesztivál megnyitóján, majd az ezt követő három napon megnéztük a benevezett filmeket. A filmvetítéseken kívül lehetőségem volt a város megismerésére is és ismerkedtem a német ételekkel. A város nagyon hangulatos volt, tisztaság és rend fogadott mindenütt. Megnéztük Németország legrégebbi moziját is.

24-én indultunk Berlinbe. Szállásunk egy motelben volt. Berlin igazi történelmi nagyváros, rengeteg ember, nagy forgalom, nyüzsgés jellemzi. Itt vettünk részt a REC – Berlin-Schöneberg 19. Jugend-Mediafestival-on május 26 és 30 között. Délelőttönként a város nevezetességeivel ismerkedtem. Láthattam a brandenburgi kaput, a holocaust múzeumot, templomokat, a dómot, régi és újabb épületeket, óriási szökőkutakat. Délután és esténként a fesztivál filmjeinek vetítésén vettünk részt, ahová az én filmem is (Torna óra) bejutott. A közönségtől nagy tapsot kaptam, bár díjat most nem nyertem.

A berlini tartózkodásom ideje alatt interjút is készítettünk Lux Antallal, aki az otthonában fogadott minket.

A város fejlett, modern, csillogó, lüktető gazdagsága lenyűgöző élményt nyújtott, számos érdekesség keltette fel figyelmemet szinte lépésről lépésre.

 

Néhány héttel a berlini utazás után Erdélybe utaztam egy kicsi faluba, ahová hasonlóképpen 12 órás utazás vezetett. Családoknál voltunk elszállásolva, akik hihetetlenül nagy szeretettel fogadtak minket. Megdöbbentő volt számomra a falu élete. Olyan érzés volt, mintha 100 évet utaztam volna vissza az időben. Itt a családok teljesen önellátók, reggelente minden család tehene végigvonult az utcán ki a legelőre, majd este vissza. Autóforgalom szinte semmi, az utcán lovas kocsik, szekerek járnak. A falu főútja volt csupán kibetonozva, a többi helyen földes út volt csupán. A hely gyönyörű, az emberek nem a nyüzsgésre figyelnek, hanem egymással törődnek. Nagyon figyelmesek, kedvesek, vendégszeretők. Csoportunkat ottlétünk alatt folyamatosan kényeztették, saját kezükkel készített ételekkel kínáltak minket. A kanadaiak, a görögök, a németek, a spanyolok, a magyarok és a helyi székelyek alkotta csoportunkban nem voltak kommunikációs problémák. A vendégszeretet mindenkit lenyűgözött. Meglestük az erdélyi kürtös kalács készítésének módját, hegyet másztunk, filmeket forgattunk, életérzést tanultunk. A faluban egy református templom van, amit szintén megnézhettünk. Jártunk a közeli sóbányában, ahol sok gyógyulni vágyó gyerek és felnőtt is tartózkodott. Jártunk egy középkori magyar várban is, amely folyamatos újítás alatt van, bár magyar kiírást keresve sem találtunk. A helyiek ízes magyar beszéde kissé furcsa volt számunkra. Magyar iskolája is van a településnek, ahol összevont osztályokban magyarul tanulnak a gyerekek. A velem egyidős diákok már Székelyudvarhelyre járnak iskolába. Megható érzés volt látni, hogy ilyen elszigetelt körülmények között hogyan őrzik meg az emberek a magyarságukat, milyen alázattal tűrik és viselik igen elhanyagolt sorsukat. A helyiek mégis nyugodtnak és boldognak érzik magukat, örömüket minden helyzetben kifejezésre jutatták irányunkba.

Élményeimet három rövid kis filmben rögzítettem.

A Zoom to Europe and Transylvania keretén belül megrendezett tábor élményei még sokáig elkísérnek. Köszönet a szervező Czibolya Kálmánnak, aki fáradhatatlan energiával dolgozik azon, hogy a nemzetek közötti távolság egységgé erősödjön.
Remélem még sok közös élményem lesz a résztvevőkkel, akiktől emberséget, barátságot, tapasztalatot kaptam, és közös nyelvünket - az angolt is – tanulhattam.